Szidónia Kastélyszálloda Röjtökmuzsaj - Wellness kastélyszálló kulináris programokkal, esküvő- és rendezvényhelyszín

...felejthetetlen napok, tökéletes kikapcsolódás, álomszép esküvő, barátságos személyzet, kiváló ételek és borok... – néhány kiragadott gondolat Vendégeink élménybeszámolóiból.

Ön is járt már nálunk?
Mondja el véleményét, kéréseit, hogy még szebbé, emlékezetesebbé tehessük Vendégeink számára a Kastélyszállodában eltöltött idő minden percét!

Köszönjük, hogy megosztja velünk gondolatait!

Név:	Török-Bánhegyi,Happy kutya
Időpont:	2011. március 30. - 08:01
Ország (település):	Magyar - (Budapest)
Üzenet:	Régi terv alapján,de egy hirtelen ötlettel kerültünk a kastélyba,olyan volt,amit vágyainkban szerettünk volna,több évszakban is szeretnénk élvezni a park szépségét és a kedves vendéglátást,no meg a fantasztikus konyhát,külön gratuláció a séfnek! /Ugye az email cim nem jelenik meg?/

Név:
Időpont:	2011. március 23. - 14:04
Ország (település):	Magyar - (Budapest)
Üzenet:	Egy kis pihi senkinek sem árt! Nem tudod hol? Én megmondom a tutit! Nem igazán van időm pihenni, elég sokat dolgozom, de gondolom ezzel mindenki így van. Aki ráér unatkozni, az örüljön, na persze, ha ezt megfelelő anyagi háttér is biztosítja számára. Mivel már a lányom is meg én is teljesítő képességünk határán voltunk, úgy döntöttünk, hogy ránk fér egy kis kikapcs. A DM pontgyűjtő akciója februárra pihenéseket ajánlott mindenkinek, aki megfelelő ponttal rendelkezett. Hurrá! Itt az alkalom! A pont elég, most már csak választani kellett a lehetőségek közül. És itt hallottam először Röjtökmuzsajról. Fogalmam sem volt, hogy ilyen helység is létezik, azt sem tudtam, hogy hol van. Elő a jó öreg térkép, mondtuk volna pár évvel ez előtt, de ma már a számítógépek világában nem az iskolai térképet kapjuk elő, és persze az autós térkép is csak azért kap helyet az autónkban, hogy ha véletlenül a modernkor beszélő térképe bemondaná az unalmast, akkor legyen mihez nyúlnunk, hogy mégse az országúton töltsük az egész napunkat. Szóval a jó öreg google megmutatta a tutit. Hát, ami azt illeti, nem a szomszédba volt. Osztottuk, szoroztuk a kilométereket és úgy döntöttünk, hogy nézőpont kérdése a távolság. Mert ugye, ha esetleg külföldre mennénk, az sokkal messzebb van, nem beszélve arról, hogy lányom és én közösen valljuk, hogy előbb szép hazánkat kellene mindenkinek megismerni. Döntésünket nagyban befolyásolta az a tény is, hogy a röjtökmuzsaji szálloda nem csak egy egyszerű modern építmény, hanem egy régi kastély, mely szállodaként üzemel. Így aztán egy februári péntek reggel nyakunkba vettük a kilométereket és elindultunk megérdemelt pihenésünk célja felé. Némi Győri kitérővel kora délután meg is érkeztünk a Röjtökmuzsaj röjtökén röjtözködő Kastély szállodába. Begördültünk a főbejárat elé, igaz nem a hat lovas fekete utazó hintón, hanem a kis fekete Merivánkon, és persze nem a parádés kocsis hajtotta a lovakat, hanem én kászálódtam ki a volán mögül. A látvány pazar volt! Csodaszép, romantikus klasszicista stílusú kastély fogadott bennünket, hatalmas parkkal. Kedves, előzékeny fiatalember jött elénk és cipelte be cuccunkat az előtérbe. Azt előtérből egy gyönyörű hallba léptünk, ahol a korabeli falburkolat és a gipszmennyezet ejtett minket ámulatba és itt csodálhattuk meg a kastély hatalmas márványcímeres kandallóját is. A hangulata lenyűgöző volt. Beléptünk a jelenből a múltba! A rövid papírmunka után már kísértek is fel bennünket a szobánkba. Borbála, (ez a szoba neve) egy egyszerű kétágyas kedvesen berendezett szoba volt, fürdőszobával. Az ablak a holland kertre nézett, mely még most is, így télvíz végén szép látványt nyújtott. Szélesre tártuk az ablakot és szívtuk magunkba a napsütötte múltidéző levegőt. Rövid pihenés után elindultunk felfedező utunkra. Minden lépésünket a történelem kísérte. Arra gondoltunk, hogy vajon kik voltak azok a nemesek, aki előttünk koptatták ezeket a folyosókat. Hamarosan eljutottunk a bálteremhez. Szinte hallottam a zenét és láttam a táncoló embereket, azokban a gyönyörű ruhákban a hölgyeket, és a jóképű elegáns urakat. Na igen! Akkor még volt stílus! És egy percre én is ott voltam a báli forgatagban. Irány tovább, keressük meg a wellnesst. Egy folyosón haladtunk a wellness felé, amikor is az egyik ajtóra az Ágnes volt kiírva. Ez volt a neve a 123-as szobának. Lányom meg is jegyezte, hogy ide kellett volna jönnünk, mert ez stílusos lett volna, lévén, hogy a keresztnevem nekem is Ágnes. - Majd legközelebb! - mondtuk, szinte egyszerre és ezzel haladtunk tovább. A kastélyhoz méltóan egy igényesen kialakított wellness részlegre találtunk, itt is kedves és előzékeny emberekkel találkoztunk, akik segítettek kiigazodni a különböző kényeztető masszázsok világában. Most, hogy megismerkedtünk a kastély belsejével, útnak eredtünk, hogy bejárjuk a hatalmas parkot is. Még a tavalyi őszi avar ott lapult itt – ott a fű között, de mindez nem vont le semmit a látványból. A téli álmát alvó park így is gyönyörű volt. A hosszú sétában észre sem vettük az idő múlását, csak gyomrunk küldött néha egy kis figyelmeztető jelet, hogy ideje lenne vacsorázni. Az étterembe belépve egy kedves fiatalember fogadott bennünket és kísért az asztalhoz. A számunkra megfelelő menüsor kiválasztása után érdeklődve vártunk, vajon milyen lesz a konyha? Rövid idő után jött a köszöntő fogás, majd az elő étel, a főétel és a desszert. A tálalás kifogástalan volt, az ételek meg egyszerűen csodásak! Az ízek harmóniájában tobzódtunk! Olyan volt, mintha egy kulináris utazáson lennénk. A jól megkomponált ételek fantasztikus íz világa ejtett ámulatba minket. Életünk során sok helyen megfordultunk már, sok helyen ettünk már finomat, de ilyen élményben még nem volt részünk. Másnap reggel ¾ 7-kor a kastély melletti templom harangzúgása ébresztett bennünket. Hogy miért pont ¾ 7-kor kondul meg a harang, a mai napig nem sikerült kiderítenünk. Az étterem felé közeledve a frissen sült császár zsemlye illata csalogatott bennünket. Isteni volt a házi készítésű joghurt és a lekvár, a többi finomságról ne is beszéljünk. Bőségesen megreggeliztünk, és némi pihenés után irány a masszázs. Timi keze csodálatos! A kedves vékony barna Timinek mindenkihez van egy-két jó szava. Kezei között még az itt –ott fájdalmas csomók is megszelídülnek. Gyorsan eltelt ez a nap is és újból az étteremben találtuk magunkat. A vacsora ma nagyon sokféle fogásból állt. Mindenki válaszhatott magának kényére, kedvére a finomabbnál finomabb ételek között. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy találkozhattunk a Séffel, Váradi Károly úrral. Kedvesen kalauzolt bennünket az ételek sokaságában. Most is, mint tegnap este, egyik ámulatból a másikba estünk. Nem tudtunk betelni a látvánnyal és belevesztünk az ízek orgiájába. Minden, amit ettünk ízlelőbimbóinkat gyönyörrel árasztotta el. A cékla leves, a hal csodás íze a zöldségekkel, a csirke abban az isteni mogyorómártásban és a fahéjjal ízesített jázmin rizzsel, és azok az omlós szűzérmék! És akkor a korona az egész este kulináris élvezetére a desszert, azok az apró hófehér kókuszos golyók! Nem olyan régen láttam egy filmet, ahol a szakácsnő egy rák segítségével olyan csodás ételeket és süteményeket készített, hogy mindenki a föld felett lebegve érezte magát az ízektől. Hát nekem pont ez a film jutott az eszemben a vacsora minden percében. Én is úgy éreztem magam mint a filmbéli emberek. Másnap reggeli után sajnos lejárt az ott tartózkodásunk ideje és fájó szívvel indultunk haza. Még legalább egy napot maradni kéne, de sajna nem lehet, vár a munka. De egyszer még visszajövünk ide, döntöttük el lányommal közösen. Akkor még nem is gondoltunk arra, hogy ez az idő nagyon hamar bekövetkezik. Teltek - múltak a napok, amikor ráébredtünk, hogy márciusban lesz egy hosszú hétvége. Most kellett volna mennünk, mondtuk egymásnak. És miért ne mehetnénk most is? Gyors döntés született! A pihenés mind kettőnkre rá fér még, a múltkori csak ízelítő volt. Most aztán bele húzunk és elmegyünk egy pár napra. Férjem egy kicsit húzta az orrát, de végül is belenyugodott, hogy megint itthon marad, és nélküle vágunk neki az útnak. Úgy hogy pont egy hónapra rá, március 11-én elindultunk a számunkra oly kedves kastély felé. Megérkezésünkkor mindenki régi ismerősként üdvözölt bennünket. Most nem Borbála volt ott tartózkodásunk vendéglátója, hanem Ágnes, az a lakosztály, melyet a múltkori alkalommal kinéztünk magunknak. A nappaliban egy üveg bor várt bennünket és egy csodaszép sárga nárcisz hajladozott felénk. Nagyon örültünk, hogy még a gondolatunkat is kitalálták vendéglátóink és ezt a lakosztályt kaptuk. Ugyan egy kicsit zajos volt a wellness szellőzőjétől, de hamar hozzá szoktunk. Alattunk a konyha volt, ahonnan bekúszott a szobába az esti vacsora ínycsiklandozó csodás illata. Derry Márta a kastély „Úrnője” is kedvesen, ismerősként fogadott bennünket, látszott rajta, hogy örült látogatásunknak. Az este hamar eljött, és az étterem ajtajában is mosolyogtak ránk a jól ismert arcok, és kedvesen invitáltak bennünket a régi asztalunkhoz, ahol egy fehér porcelán táblácskán ott állt a nevünk. A vacsora megint fenséges volt, pont olyan érzések kerítettek hatalmukba minket, mint amikor először itt jártunk. A Séf úr sem felejtett el minket. Kedves figyelmessége jóleső érzéssel töltött el bennünket. Az egyik este egy kivételes vacsorában volt részünk, melyet egyedül nekünk készített el a Séf Úr! A fantasztikusan összeállított menü megint kivívta elismerésünket. A füstölt kacsa máj a tormás habbal, a tatár bifsztek a ropogós pirítóson, a cékla leves, mely a lányom kedvence, az - az isteni hal a miskulancia salátán, melynek az öntete is kitűnő ízvilágú, (megjegyzem, nem vagyok valami nagy halevő fajta, ha lehet akkor elkerülöm, de ezek az ízek levettek a lábamról) az a csodás csirke a mazsolás rizzsel és a fantasztikus bélszín a csatnival. Mind - mind megannyi gyönyör az ízek világában. És az a desszert egyveleg mely éppen annyi volt mi jól esett, a gyomrot nem terhelte és jóleső érzéssel töltött el. Még egyszer köszönjük Séf Úr! Kedves Károly! Az Ön konyhája kitűnő! Bárhol megállná a helyét! Kedvessége, figyelmessége és főző tudománya minket levett a lábunkról! A mostani itt tartózkodásunk alatt is Timi varázslatos kezei masszíroztak bennünket minden nap. Hamar elszaladtak a napok és megint azzal az érzéssel tértünk haza, hogy ide a „mi” kastélyunkba még visszatérünk. Köszönjük mindenkinek, hogy ott létünk alatt oly kedvesek voltak velünk. Köszönjük azoknak a „láthatatlan” kezeknek is, akikkel nem találkoztunk, de hozzásegítettek ahhoz minket, hogy maradéktalanul jól érezzük magunkat. És hogy miért is írtam ezt az egészet? Egy részt azért, mert úgy éreztem, hogy ezek az Emberek megérdemlik, hogy megemlékezzem róluk, másrészt nem titkolt szándékom mások figyelmét is felhívni Röjtökmuzsaj röjtökén röjtözködő Szidónia Kastélyszállodára. Ajánlom a szállodát mindenkinek, aki a régmúlt szellemében szeretne találkozni a jelennel, aki pihenni vágyik, aki igényli a manapság oly kevés kedvességet, baráti légkört és nem utolsó sorban a fantasztikus ételeket.

// <![CDATA[ if ( FlashCanPlay ) { var so = new FlashObject('title', '/gfx/title.swf', '480', '30'); so.setAttribute('wmode', 'transparent'); so.addVariable('Title', 'Vendégkönyv'); so.write(); } // ]]>

// <![CDATA[ if ( FlashCanPlay ) { var so = new FlashObject('title', '/gfx/title.swf', '480', '30'); so.setAttribute('wmode', 'transparent'); so.addVariable('Title', 'Vendégkönyv bejegyzéseink'); so.write(); } // ]]>